Yumi: - ... annyira lehetetlennek tűnt amikor oda jött hozzám és azt mondta hogy kedvel! Totál azt hittem, hogy álmodom. - ecsetelte Yumi a szerelmi ügyet miközben Lili csak figyelt re csendben néha elmosolyodva. - Ma délben meg felhívott és azt mondta, hogy menjek el vele és a haverjaival egy hegyi túrára! Szerinted jó ötlet lenne elmenni? - Érdeklődve nézett Yumi Lilire miközben várta a döntő választ aki csak nézett Yumira csöndben elkalandozva.
Yumi: - Lili ? - elkezdett integetni kezével Lili orra elött aki nem reagált - Lili!! Hahó! - csettintet eggyet mire Lili felkapta fejét.
Lili: - Tessék? Igen? Mi az ? Mi történt... ? - Lili ijedten nézett Yumira aki csak elmosolyodott , majd sóhajtott egyet fáradtan.
Yumi oda hajolt Lilihez közel, majd belenézett szemébe és megigazította szemüvegét.
Yumi: - Süt rólad, hogy valami nincs rendben! Had halljam mi zavar így össze ...
Lili erre csak oldalra tekintett gondterhelten ezzel kerülve Yumi szúró szemeit.
Yumi: - Liliiii... ne próbáld elkerűlni a szemeimet. Akár bele nézel akárnem, tudom, hogy van valami problémád... tehát kivele!
Lili: - Három napja nem ettem . A nagybátyám tartozásai az egekben vannak... ahogy az elvárásai rám nézve. Nem tudom meddig fogom ezt tűrni még... - panaszolta Lili kissé lesápadva miközben Yumi csak elképedve nézett rá.
Lili: - El akarok tűnni abból a házból... - morogta Lili amire Yuminak "támadt egy ötlete".
Yumi: - Oké... akkor mi lenne ha elmennél egy bentlakásos suliba. Mivel árva vagy ezért biztos kapsz valami állami segítséget. Emellet a jegyeid is kivállóak tehát... nem volna nehéz kiharcolnod magadnak valami ilyesmit.
Lili: - Van benne valami ... - eggyezett bele Lili elgondolkodva a dolgokon amit Yumi mondott neki.
Eközben a két beszélgető lánytól nem messze egy szőke előkelő öltözetű nő üllt. A nő időnként szeme sarkából hátra tekintgetett a beszélgető párosra miközben a forró drága kávéját iszogatta. Gyakran nézegette a telefonján az időt és lötyögtette a kávéját.
Yumi: - Van néhány olyan iskola ahova felvesznek és ingyen ellátásokat adnának neked a Koleszban, plusz ugye zsebpénz... amit az állam ál.
Lili: - Igazán? Ez nagyon jó lenne... de szeretnék minél távolabb kerűlni a nagybátyámtól... nem tudhatja meg, hogy ha elmegyek. A pénz miatt... visszatartana. És ha eltalál oda könnyen ahova mennék... akkor vissza vinne hozzá. - magyarázta Lili.
Yumi elgondolkodó arcot vágott, majd hírtelen közelebb hajolt és sutyorogva bele kezdett mondandójába.
Yumi: - Van egy Suli ... Akan-Ko ban.
Lili: - Akan-ko? Az merre van? Nem ismerem még annyira a Japán térképet... - felelte Lili értetlenkedve.
Yumi: - Az a lényeg, hogy mérföldekre innen... Az iskola teljes ellátást biztosít és további magas ösztöndíjhoz is juttat.
Lili: - Hát... ezt még megbeszéljük. Most sietnem kell haza mert hamarosan besötétedik és Shimon megint le fogja tépni a fejem ha elkések. - mondta Lili, majd azzal elindúlt, de Yumi megragadta a karját és a kezébe nyújtott egy cetlit.
Yumi: - Sejtettem, hogy egy nap erre szükséged lessz. Csak gondold át a lehetőségeidet és hogy mivel milyen előnyöd származhat vagy hátrányod. Szerintem minden nyíl erre a papírkára mutat. - azzal elengedte Lili karját aki válaszúl csak elmoslyodott, majd elsietett.
Eközben kint a kávézó udvarában az éppen készülődő dolgok lefektetésére kerűlt sor. A szőke nő elövette a telefonját , majd rákeresett egy névre és azonnal hívta is azt.
Füléhez emelte, majd hallgatta ahogy kicsöng, hírtelen egy férfi hangaj szólt bele a vonal tulsó oldaláról.
Takashi: Igen?
Toa: - Elnézést a zavarásért Takashi-sama, Toa vagyok! A lány behálózva! Napokon belűl számíthatunk a jelentkezésére!
Takashi: - Arról volt szó, hogy legkésöbb mára megkapom! Feltétlen szükségem van rá! Haine már 4 embert megtámadott. Ha valaki nem állítja le a fiamat akkor te leszel aki csillapítani fogja az étvágyát! Holnap délután 2-re vagy ott lessz az asztalomon a lány iratai... vagy fogadj el egy jó tanácsot Toa ! Holnap délután 4-ig tűnj el az országból és menekülj olyan messze amilyen messze csak bírsz!
Toa: - Sajnálom Uram! Holnapra feltétlen megszerzem a lányt! - Toa megalázkodva hebegte miközben már izzot a tenyere, hogy néhány embert szájba vágjon.
Takashi: Ajánlom is! - majd azzal rátette a telefont Toa-ra Takashi.
Toa eltette a telefonját, majd oda tekintett ahol eddig a két lány beszélgetett, majd bement az épültbe.
Oda lépett Yumi elé kissé megvető tekintettel, érezhető volt rajta, hogy idegállapota lassan eléri a határát.
Toa: - Beszéltem Takashi-sama-val!
Yumi: - A Sama-val? Mit mondott? - Yumi izgulékony arckifejezéssel nézett Toara.
Toa: - Azt, hogy egy szerencsétlen tuskó vagy! - Toa lenéző tekintettel nézett Yumira aki elszégyelte magát, habár még ő sem tudta miért. - Holnap délután kettőre legyen meg a kiscsaj, vagy nekünk végünk. Remélem vetted.... - Toa fenyegető pillantásokat vetett Yumira, majd elment mellette az ajtó fele indúlva. - ... majd hívlak! - azzal kilépett a sötét éjszakába.
Yumi csalódottan hajtotta le fejét, majd sóhajtott egy nagyot.
Yumi: - Akkor mostmár csak a szerencsémben bízhatok... - motyogta magában a földet bámúlva, majd hátra tekint ahogy kilép az ajtón Toa, őt figyeli, majd hírtelen felkiált boldogan - Viszlát Toa-sama!
Toa csak komoran tekintett vissza miközben gondolataiban csak megvetette a fanatikus lányt. Ahogy Yumi elgondolkodott, rögtön a keserű emlékek lepték el gondolatait.
Yumi ~ Habár Toa nem mutatja ki, hogy szeret, de biztos vagyok benne, hogy nem csak elvisel. Hisz ha elviselne akkor nem nyújtott volna akkor segítséget nekem.
Hehh, lehetetlen egy hejzet volt az. Az anyámat vérbefagyva találtam meg a régi orvos raktárban. Az egész úgy festhet mint a Bones szorozatból egy találjuk ki ki gyilkolta meg a nőt. Mire oda értem senki sem volt a raktárban így nem tudom ki gyilkolta meg az anyámat. Kétségbe esetten bőgtem akár egy kisgyerek, azt se tudtam mit tegyek.
Mikor már végezni akartam magammal is, akkor lépett be Toa-Sama. Megfogta a kést amit szorongattam, majd megfogta a vállamat és így szólt:
" A halál nem megoldás. Csak a gyenge emberek dobálóznak vele akik nem tudják elviselni az életet. Ha most végzel magaddal akkor elbuksz az élet iskoláján és kezdheted előröl... Válassz! "
Ezután csendben állt melletem míg megérlelődött bennem az élni akarás gondolata. Rá tekintettem és azt mondtam : " Nem akarom feladni! "
Toa mosolyát ekkor láttam először és utoljára. Kezet nyújtott nekem és várta, hogy elfogadjam őt.
Egy másodperc se kellet, azonnal elfogadtam és megfogtam a kezét. Ezzel részben túl tettem magam az anyám halálán. Az egyik felem szét szakad és fáj, hogy az anyámat így láthattam utoljára a másik pedig örűl, hogy megismerhettem ezt a csodás embert. Azóta hivatalosan is a gyámommá vált és gondomat viseli. Bár a köztünk lévő nem csak ennyiből áll, ettől sokkal bonyolúltabb és összetettebb. Toa-Sama társa vagyok és segítője amikot felbérelnek minket valamilyen piszkos munkára. Valahol ez is egy ilyen piszkos munka amit épp Lilivel művelek. Bár ne kéne ezt tennem.... ő egy jó ember, nem érdemli ezt a VÉRSZOMJAS CSAPDÁT!
Folytatjuk
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
