|
Amikor anyu azt mondta nekem, hogy álljak fel, mindig sírva ültem tovább a földön. Nehézkesen érte el mindig, hogy megvigasztalódjak. Érzelmes voltam és önfejű, de mégis törékeny és valamilyen szinten arra vártam, hogy kövezzék előttem az utamat. Én ilyen gyerek voltam világ életemben. Egészen addig amíg az utamat építő gazdag szüleim oda nem vesztek az öcsémmel. Az apám vállalkozásai be nyelték az összes rám hagyott vagyont a felszámolásokkal és a részeges lelki roncs nagybátyámhoz kerültem, Shimonhoz.
Amint az út eltűnt az orrom elől egy ideg csak álldogáltam, majd elindultam a kilátástalan utam felé ami akadályokkal, veszélyekkel és félelemmel várt rám. Minden lépésemmel nyomokat hagytam a sárban és egyre fáradtam. Fáradtam, de tudtam, hogy nem a semmiért gyalogok és ami az út végén vár annak meg kell történnie. A sors amivel valami elkezdődik és a vég ami mindenképp elér majd egyszer. De a végéig kell bírnom a sárban, a kavicsokon, a töviseken, a tűzben, a trágyában, a vérben és a füves pusztán. Mindegy mi áll előttem, átgázolok rajta ha kell.
Toa a telefon előtt állva nézett és mosolygott elégedetten.
Toa: -Szép munka volt Yumi. Elvégezted az első munkádat! -motyogta magában, majd megfogta a telefont és kikereste Takashi számát. A telefon egy ideig kicsöngött, majd Takashi mély hangja szólalt meg a vonal túlsó oldalán.
Takashi: - Igen, tessék? Takashi Ramstiener!
Toa: - Jó napot Uram, itt Toa beszél.
Takashi: - Ohh...Toa. Nos költözöl vagy maradsz Japánban? - Takashi olyan hangnemben kérdezte mintha csak egy baráti beszélgetés folyna le.
Toa: - Ohm.. n.. nem uram. Lili Everett-nek volna szüksége holnap reggel 5-re egy kocsira a háza elé.
Takashi: -Csodás, szép munka Toa! De a késedelem miatt csak a béred felét kapod meg. Tanúlj ebből!
Toa: - De sama! Én ebből élek meg! A kislány akit befogadtam...
Takashi: -akit befogadtál, akivel végezteted a piszkos munkát? ... ne aggódj. A pénz másikfélét ő kapja meg! - azzal Takashi Toa-ra tette a telefont és elégedetten hátra dőlt az irodai székében összekulcsolt kezekkel.
Takashi: - Remélem Lili megteszi a hatását.... - motyogta magában gondterhelten amikor hirtelen egy kopogás hallatszott az ajtó felől.
Takashi: - Gyere be! - Kiáltotta Takashi komor arckifejezéssel a székében ülve.
Egy öltönyös szemüveges alkalmazott nyitott be az iroda ajtaján, majd jött beljebb a szőnyegre lépve. Fegyelmezett kiállásával leginkább úgy festett mintha a Jakuzzából való személlyel találkoztunk volna.
Férfi: - Elnézését kérem Takashi-sama, a célpont feltűnt a városszéli leégett irodaházaknál. - Takashi erre összeráncolta szemöldökét, majd felállt székét kitolva maga alól, kezeit az asztalra csapva.
Takashi: - Küldjétek át a kamera felvételeket és az anyagokat azonnal! - kiáltotta Takashi szigorúan mire a Férfi meghajolt, majd kettőt hátra lépett felegyenesedve megfordult és távozott a szobából. Takashi fáradtan visszahuppan az ülésébe kezeit összekulcsolta amit könyökével támasztott. Homlokát összekulcsolt kezeire döntötte és morgott frusztrált arckifejezéssel.- A bajból sosem elég, igaz Nerien?
Amikor Lili hazaért azonnal a postaládához vette az irányt. Kinyitotta, majd kiszedte a leveleket, a két kezébe szinte bele se fért. Letette a konyha asztalra és leült elé, majd elkezdte kiválogatni.
Lili: -Gáz, gáz, víz, gáz, víz, Bank, Bank, Shimon Shargreitz számára ajánlott.. ez is meg ez is...és ez is. Bíróság...bíróság....hahh. Ha nem megy el arra ha beidézik akkor egyszer kényszerrel fogják becipelni. Rendőrség .....ez is....Bank, Víz....ajánlott, Gáz... gáz . Te jó ég.... - Lili sóhajtott egyet fáradtan , majd végig nézte a kupacot - Hogy képes valaki így felhalmozni a számlákat?! ....
Felállt az asztaltól, majd egy utolsó pillantást vetett a levelekre és ekkor észrevett egy újat aminek a háta mutatott felfelé a többi kupac mellet.
Lili: - Hát ez meg? Kimarad volna? - megfogta, majd maga felé fordította az elejét. - Lili Everett. .. én? ...- Lili meglepetten szemezett a levéllel, majd lehuppant a székre és habozás nélkül elkezdte kibontani. Amint kibontotta egy nagy A4-es papírt húzott ki aminek széle tépett volt és színe a papiruszokra emlékeztetett és egy férfi képét mellékelték hozzá. Lili csak nagyra nyílt szemekkel, értetlenkedve bámulta a feladó nélküli, nem hétköznapi levelet.
Folytatjuk
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
